Az élet ígérete

2008 január 25. | Szerző: Kisfecske

 Nincs olyan nap, ami ne hozna változást az életedben. Ha nyitott szemmel jársz észre veszed az előtted nyíló ajtókat, s a te döntésed, hogy bezárod-e a régieket. A legtöbb ember ajtók között él – tétován. Hordja a múltját, mint egy hasznavehetetlen kabátot. Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya, kopott, foltos, színe hagyott, s régóta nem is illik hozzá. Aztán álldogál a kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova. Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S különben is, a régi bírja még egy darabig. Míg le nem szakad róla.

Így van ez az életeddel is. Sokszor vonszolod magad, elhiszel egy halom hazugságot, hogy miért lehetetlen a változás. Elhiszed, hogy az összes létező terheted cipelned kell. Elhiszed, hogy a változással-változtatással a semmibe csöppennél. Elhiszed, hogy a sok-sok magadra kényszerített alkalmazkodással szeretetet nyersz. Elhiszed, hogyha a saját életedet mered élni: önző vagy. Az az önző, aki meg akar fosztani téged ettől. Az az ember nem tisztel és nem szeret. Az az ember kihasznál. Semmibe vesz…

A folytatásához kattints ide>>>